Semmi különös nem történt ma... Élek, és ez nagy szó. Korán keltem, bementem a tanáromhoz, mert a héten elvileg nála lennék gyakorlaton, közölte, hogy nem fog összejönni, majd csak jövő héten, visszabattyogtam a saját laboromba, és igyekeztem nem végig aludni a napot. Futárost játszottam, kicsit olvastam, kicsit úgy csináltam, mint aki dolgozik és ennyi... Most pedig megyek aludni, mert napok óta hulla álmos vagyok. Na meg sokat kell aludni, hogy ne legyek beteg... Szinte mindenki köhög a laborban, nehogy jó legyen már és megússzam betegség nélkül ezt a telet...

No nem az enyém, hanem a barátomé. Eredetileg valamilyen autós puzzle-t szerettem volna venni neki egy üveg képkerettel, hogy majd össze tudja ragasztani és kirakni a falra, de természetesen normális autós puzzle-t nem lehet kapni... -.-' Így aztán Guinness-t vettem neki, mert azt legalább szereti, meg készítettem neki egy kulcstartót. Sajna nem sokat ünnepelhettünk, mert délután kellett mennem dolgozni. Tudom, miért dolgozom a párom szülinapján, de hát muszáj. S mivel csak hétvégén tudok dolgozni, kénytelen voltam csak kicsit ünnepelni vele. Amúgy sem szoktunk semmit nagyon megünnepelni. Nem mintha nem lenne jó, csak ugye korlátok között élünk. :D Nem pénzelnek minket az apucik, úgyhogy megszoktuk ezt. :) Minden esetre itt is kívánok neki nagyon boldog születésnapot! :)

Nyűgös vagyok és hisztis, és fáradt, és fáj a kezem... de már lassan kész a nyulam szülinapi ajándéka. Megnyugtató. Dolgoztam is ma. Elfáradtam. Néztem neten Family Guy-t is. Tetszik, vicces, megnézem mindet. A hó is szakadt egész nap, a cipőm is beázott... de most balra el gyorsan és alszok, hogy minél hamarabb vége legyen ennek a napnak. Talán a holnap sokkal jobb lesz. Biztosan...

Hülye cím, de 3 napja megy az egyik Kiscsillag szám refrénje a fejemben. ("Az én szívem rántott hús, de azon a bunda, nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán.") Nem mintha jellemző lenne rám a szöveg, de nem tudom elfelejteni... Dallam tapadásom van, ahogy azt egyik kedves ismerősöm kitalálta az ilyen esetek megnevezésére.

Amúgy ma egy nagyon tuti fogtechnikai kurzuson voltam, reggel kilenctől délután négyig. Nagyon tuti volt, az előadó nagyon laza volt, és gyönyörű foggarnitúrát kaptunk, amit kipróbálhattunk. Kicsit még szokatlan volt, így nem sikerült túl szépre a munkám, de majd megcsinálom újra. Sok-sok újdonságot láttam és kipróbálhattuk a digitális fogszín bemérést is. Nagyon tuti kis ketyere. Összességében nagyon tetszett és remélem a jövőheti elméleti orthodonciás (fogszabályozó készülékes) kurzus is hasonlóan izgis lesz.

U.i.: Jah, és meg kell említeni, hogy ismét nyertem. Murano Manufaktura blogjában megnézhetitek a részleteket és akár legközelebb már ti is játszhattok! :)

Az utóbbi napokban alapban is kicsit nyugtalanabb és nyűgösebb vagyok, mint szoktam. Ez sok mindennek az oka, de főleg annak, hogy kezd elegem lenni a labortársamból. Baromira unom, hogy úgy kezel, mint a kapcarongyát, csak azért, mert a főnökkel együtt járnak hit gyülekezetbe és jajj de nagy az összetartás, meg a szeretet, és a főnök ajnározza, ő meg segget nyal. Hát ne kelljen már azért szarul éreznem magam, mert nem nyalok be meleg szarig és nem pucolok meg a főnöknek egy kiló mandarint puszta kedvességből, amit a saját pénzemen vettem. Hát ne már... Ráadásul a csaj alapban is kicsit idióta. Számára az az ideális férfi, akinek sok pénze van, nagy háza és szereti a gyerekeket. Nem lényeg, hogy őt szereti-e... Kissé pénzéhes a csaj és veri a mellényét a semmire. Mert ha még jobban teljesítene nálam, akkor megérteném, hogy ennyire felsőbbrendűnek érzi magát. De tök tré a munkája... és még azt mondja rá a főnök, hogy egész jó, alakul, csak így tovább. Hát... van önkritikám, és mások munkáját is meg tudom ítélni úgy gondolom reálisan... az ő munkája szerintem szar. O.o Legalábbis a kézügyességi része biztosan. A betanított munka részével nincs gond, de azt bármelyikőtök meg tudná csinálni, ha behívom az utcáról. No semmi baj, még egy csepp hiányzik, de akkor borulni fog a bilim, úgy érzem. Sajna nyuszim is megsínylette kicsit a nyűgösségem, de igyekszem újra fényevő lenni és feltölteni a napelemeimet, hogy vidám nyuszi legyek.  ^^ Ha ő nem lenne, tutira már megevett volna a depresszió, vagy valami ilyesmi...